A kongresszus fővédnöke Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke

Beszámoló társaságunk tevékenységéről  2003 júniusától

Tudjuk, hogy a hasonló társaságokat sokszor éri a megjegyzés: "nem csinálnak semmit". De nem ám! Nem csinálunk olyat, amihez kedves tagságunk aktiv részvétele elengedhetetlen, mint például rendezvények. Legalább is sokkal kevesebbet, mint azelőtt. Miért? Mert tudjuk, hogy mindannyian fáradtak vagyunk. Összejövetelektől, autópályán való tolongástól félünk. Nem is csoda! Amit Németországban az egészségügy területén az utóbbi egy évben megéltünk, azt már józan ésszel nem lehet feldolgozni. Rendelőink munkája lehetetlenné válik lassan, szellemharcot vívunk láthatatlan, ám annál veszélyesebb, sarokba szorított ellenséggel. Betegeink ugyan velünk éreznek, de az általános válságban ők is kiszolgáltatottak. Így a hétköznapok, a szabad órák már nem alkalmasak arra, hogy további találkozásokat vegyünk programjaink közé, a hétvégéken pedig inkább mindenki a maga kis világába menekül. Világjelenség? Az is.

  Mégis: társaságunk nem tétlenkedett az elmúlt egy évben sem! Folytatjuk azt a tevékenységet, mely alapvetően célunk: a magyar és német orvoslás között szerény lehetőségeinkhez képest hidakat építeni. 

  2003 szeptemberében egy négy tagú delegációt kísértünk végig a kölni „Interpharma” kiállítás és kongresszus termein. Szájat és lábat nem kímélve tolmácsoltunk. A legérdekesebb az a kis rögtönzött konferencia volt, melyet a német gyógyszeripar és gyógyszerkereskedelem jeles egyéniségei „dobtak össze”, megtudván, hogy szakavatott magyar kollégák vannak a terepen. Két órán át faggatták a magyar delegációt, melyet Fekete Tibor, a Magyar Gyógyszergyártók Szövetsége szóvivője vezetett. Mindent tudni akartak, de az itteni helyzetről is sokat meséltek. Fekete úr pedig a végén megállapíthatta azt, amit annyiszor látunk manapság: a két ország gondjai közelednek egymáshoz! Bár az örömei közelednének...!

  Októberben egy fiatal anaeszteziológus kolléganőt láthattunk vendégül két hétre. Kardiológiai továbbképzése során alkalma volt különböző rendelőkben az echocardiográfiát gyakorolni, de egyéb tapasztalatokkal is jócskán gazdagodott, német nyelvtudása is bővült. No meg azt is megtanulta, hogy Düsseldorf környékén néha esik az eső.... 

 Decemberben mégiscsak összejöttünk egy kicsit, nem is csoda, hiszen magas rangú vendégünk volt a Yacht-Club-ban. Dr. Mikola István volt miniszter úr erre az egy délutánra érkezett Budapestről. Kiváncsi volt ránk, arra, hogy kik is vagyunk, mit is csinálunk? Adtuk a formánkat, mert közvetlen és jó hangulatú esténkről később így nyilatkozott:

„Jó volt ott lenni veletek. Látszik, hogy jókedvüek vagytok, még akkor is, ha sok a gondotok. Márpedig csak jókedvű emberekkel lehet bármit kezdeni! Örülök, hogy megismerkedhettem új kollégákkal. Csupa jó arcú embert láttam nálatok.”

Na! Hát ez nem semmi! A kérdés, hogy mit is csinálunk mi éppen, eldőlt. Ha mást nem, akkor legalább „jó benyomást” keltünk.

 De azért még volt más is. Decemberben, Karácsony előtt a Magyar Egészségügyi Társaság ünnepi ülésén jártunk Tihanyban. Ez is nagy élmény, így Ádvent idején. Csendes a téli Balaton, és az Apátságban újra otthon vannak a barátok. Az ülés, a tervek kidolgozása mellett talán a legszebb útravalót mégiscsak Korzenszky Atya adta: kinézve az ablakon nagy ködben volt a Balaton. Ő megkérdezte:

-       Látjátok a túlsó partot?

-       Neeem.

-       De azért az mégis ott van! Erre gondoljatok mindig.

Hát igen. De mennyire nem könnyű ebben a nagy ködben, ami körülvesz bennünket tudni, érezni, és élni egy túlsó, napsütötte part életét! Mennyire nem volt könnyű akkor, amikor a karácsonyi békességben arról kellett értesülnünk, hogy a magyar Egészségügyi-és Szociális Minisztérium hivatalosan botrányos kérdőívekkel bombázza kollégáinkat, mely akciónak semmi más célja nincs, mint adatokat gyűjteni az orvosok legintimebb gondolatvilágáról. Elképesztő. Felháborodásunknak megfelelő hangot is adtunk. Igaz, akkor még nem tudtuk, hogy csak néhány hét, és majdnem hasonló primitivitást fog mutatni az Ulla-Schmidt-Minisztérium is. (ld. „Schwarzbuch...”) Ha esetleg valakit érdekel ezen elaborátumok valamelyike teljes pompájában, szívesen elküldjük, rövid e-mail elég!

Februárban Düsseldorfban aktiv támogatásunkkal érdekes est került megrendezésre: Elger professzor, a bonni „epileptológus” tartott nagy filozófiai igényű előadást az agykutatás helyzetéről. Mellékesen Elger professzor nem csak a magyar agykutatókkal tart szoros kapcsolatokat, de igen jól ismeri a Dunántúl erdeit is. Vadász és fegyvergyűjtő.

Ugyancsak támogattuk a 2. Pécsi Amiloid-Kongresszust, melyet Romhányi professzor emlékére rendeztek meg idén is.

A Magyar Egészségügyi Társaság rendezésében erdélyi körúton járt Dr. Szutrély Péter. Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen háziorvosok, illetve orvostanhallgatók kongresszusán vett részt továbbképző előadásokkal. A Hargita méltó volt nevéhez, jó havas volt, ám szomorú látvány a derékban fűrészelt fenyőerdő. A környező lakosság így szerzi be a fűtésre valót...

Társaságunk aktiv közreműködésével létrejött a nyárra az első, írásos megállapodással foganatosított partneri viszony egy német és egy magyar kórház között. (Keszthely-Aachen.) Mi voltunk a bábák. Most aztán kérdés, hogy hogyan nevelik fel a kicsit?...

Pünkösdkor küldöttségünk Balatonmárián fagyoskodott együtt egy nagyon jó hangulatú kongresszus keretében magyar kollégákkal. Már ott tudtuk, hogy ebből a nyárból nem lesz semmi. Pedig éppen arról volt szó: a gyógyturizmus és kapcsolt témáiról.

  Vannak-e terveink?

De mennyire! Mi több, kész tények:

Augusztus 23-án Érden találkozunk magyar és amerikai kollégáinkkal egy két napos összejövetelre, melynek témái a kardiológia és urológia

területéből kerülnek ki, majd egy hetes körútra indulunk Kárpátaljára ugyanezekkel a témákkal.  Érden „Sarasota Club”-ot is alapítunk. Ez azt jelenti, hogy aki már járt Sarasotában, ott a helye! Aki még nem, annak ott is, meg Sarasotában is! (Idén is lesz, mint mindig....)

  Ha minden igaz, október második felében Bácskában is megfordulunk ezekkel a témákkal.

  Decemberben megint Tihanyban leszünk.

  Ha valakinek kedve van velünk tartani, nagy szeretettel várnak minden tagunkat a rendezők. (E-mail elég....)

  Feszeget bennünket a kérdés, hogy hogyan is lehetne új, távolságokat áthidaló technikákkal egymáshoz közelebb kerülni, ha mást nem, hát „ciberálisan”? Hollandiában élő kollégáink, amerikaiak, svédek, a Kárpátmedence magyar területei, no és Magyarország.

Honlapunkat össze fogjuk kapcsolni a magyar „www.orvosnet.hu”-val, ám mindenkinek csak ajánlhatjuk a „ www.webdoki.hu”  oldalt is! A lehető legátfogóbban tájékozódhat mindenki ezen oldalakon keresztül a magyar orvoslás jelenéről.

  Ugyancsak érezzük annak szükségességét, hogy a közeljövőben Németországba érkező magyar kollégáknak valamilyen formában segítséget nyújtsunk. Keressük az igényt, a formát, a a lehetőségeket.

  Még egyszer: minden ötlet, gondolat, segítség jól jön, s várjuk is!!!

  Nagyok a gondok a magyar kórházakban. Itt a turista-idő. Érkeznek a német vendégek. Mégis kevés azoknak az adminisztrátoroknak, nővéreknek a száma, akik legalább megközelítően kiismerik magukat a nemzetközi betegbiztosítási rendszerekben. Dr. Pataki Gergely kollégánk aktiv közreműködésével vállaltuk egy ilyen irányú továbbképző program lebonyolítását. Az első „futamok” éppen most indultak.

  A Magyar Egészségügyi Társaság kérte felvételét a „Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal”-ba. Rajtuk keresztül tehát társaságunk is véleményt formálhat Magyarországon. Ez rendben is van. Mégis: annyi jó gondolat, szándék, írás és szó száll el, hatástalanul a lassú káoszba merülő magyar egészségügy mellett, hogy egyre inkább érezzük a szükségét aktivabb részvételünknek is. Hiszen gondjaink rohamléptekkel közelednek egymáshoz!

Ezekre a gondokra fogunk összpontosítani a közeljövőben.

Aki teheti, akiben még van tenniakarás, tegye velünk! Várjuk!

Baráti, kollégiális üdvözlettel:

A Semmelweis Társaság elnöksége

2004 július végén.